43 évesen jöttem rá hogy vonzanak a nők. A férjemnek még nem mondtam

Karácsony előtt, barátnő konyhája, hajnali három, négy nő és egy üveg vörös. Az egyik, kb 37 éves, viccből kezdett ölelgetni. Aztán nem viccből. Nem csókolóztunk, de fizikailag éreztem, hogy sokkal jobban húz hozzá, mint amennyire kéne. Zavartan mentem haza. Azóta észreveszem. Az utcán, a munkahelyen, a boltban. Régen ránéztem nőkre, és arra gondoltam ‘‘szép ruha’’. Most nézem és teljesen mást gondolok. Vmi átkapcsolt. Mária vagyok, [N43], tizenhat éve házas, két tinédzser, Szegeden élünk. A férjemmel rendben van, szex van, semmi hűtlenség. Az, hogy elmondjam a férjemnek, megrémít. Nem azért, mert rossz, hanem mert magam sem tudom, fázis-e, alváshiány, középkori válság, vagy úgy éltem, hogy nem ismertem magam. Aki átment kései biszexualitáson — elmúlik vagy erősödik? És mikor szól az ember a férjének — most a zűrzavar közepén, vagy amikor biztos?