Megcsaltam. Megbocsátott azzal a feltétellel hogy nyitottá tesszük. Gyógyulás vagy akna?

Nem bírom tovább. Lol nem. Nyolc hónapja cipelem magamban ugyanazt a szürkét és nem tudom, azért tette-e, hogy maradjon, vagy hogy láthatatlanul büntessen. Másfél éve egy kollégával lefeküdtem egy konferencián Debrecenben. Egyszer, sok bor, semmi érzelem, de megtörtént. Egy hónappal később magam mondtam el a férjemnek, nem bírtam ki. [N32], hét éve házas, gyereket próbálunk. Nem ment el. Fél évig párterapeutához jártunk. Aztán furcsa javaslattal állt elő — hajlandó maradni, de azzal a feltétellel, hogy nyitottá tesszük a kapcsolatot. Úgy magyarázta, hogy ha tudtam mást akarni az ő tudta nélkül, jobb, ha az ő beleegyezésével történik. Nyolc hónapja. Mindkettőnknek két-két kapcsolata volt. Belül szürkeség. Érzem, hogy nem azért tette, mert akarta, hanem hogy egyenlővé tegyen — kontroll szimmetrián keresztül. Amikor valakivel találkozik, napokig hideg velem. Amikor velem történik, kívülről nyugodt, de éjjel nem alszik. Működik ez valaha is a hűtlenség után, vagy csak elhalasztjuk a válást egy szép néven?