Szegeden tavaly nyáron először nyitottunk

Szegeden tavaly nyáron először nyitottunk meg, és attól kezdve hazudok a húgomnak. Velünk egy szinten lakik. Naponta látjuk. Mindent megbeszélünk. Két éve. Most már nem. Most azt mondom 'hétvégén festettük a fürdőszobát' amikor egy másik városba megyünk párral találkozni. Azt mondom 'egyedül akartunk lenni' amikor háromórás telefonok közben pótolom magam. A húgom nem hülye. Érzi, hogy valami nincs rendben. Múlt szombaton megkérdezte 'miért lett mostanában furcsa veled?' Mondtam 'csak fáradt vagyok'. Hazudtam neki egészben. Életemben először. Itt van a furcsa: a lifestyle élvezem. A férjem élvezi. Nincs gondunk. De a húgom — meg fog rosszul reagálni. Konzervatív. Vallásos. Két gyermek anyja, akik unokatestvéreim. Pletyka a családban felgyorsulna, anyám ágynak esne, apám soha nem nézne ránk. A kérdés tényleg nem 'mondjam-e el'. A kérdés az, hogyan élek hazudva valakinek aki olyan közel áll hozzám hogy a hazugságot is érzi, és én nem tudom abbahagyni, mert a másik lehetőség elveszíteni a családot. Szeged, 36 és 38, egy gyerek 4 éves.