Tegnap éjjel azt mondta, hogy 'nem akar több ismeretlent'

Tegnap éjjel azt mondta, hogy 'nem akar több ismeretlent'. A konyhában, fél kettőkor, miközben mosogatott. Nem nézett rám. Csak mondta. Aztán folytatta a mosogatást. Hét éve járunk klubokba és magánpartikra Erzsébetvárosban és Józsefvárosban. Egy páros barátunkkal általában, néha mások is. Egy szabályunk: csak ismeretlenek. Csak idegenek. Az ismerősök, kollégák, szomszédok — soha. Most azt mondja, fordítva akarja. Nem akar idegenekkel. Csak a baráti pár férjével. Egyetlen férfit. Ismeri őt nyolc éve. Az ő férje a legjobb barátom. Tizennégy éve. Amúgy maga az ötlet nem zavar, csak az kelteni bennem érzést, hogy mennyi ideje gondolkozik rajta. Nyolc év elteltével ezt mondani nem ott kezdődött, hogy konyhában mosogatott. Hetek alatt érlelte ezt. Ő tudja, hogy én tudom, hogy hetek óta gondolkozik. De én nem tudom, hogy ő tudja-e, hogy én tudom. Hogy kezdjem a beszélgetést úgy, hogy ne legyen az első mondatom 'régóta tervezed ezt'? Budapest VII., mindketten 39, két gyerek 9 és 12.